|
|
Nyúl hazafelé futot, már nagyon éhes volt. Útközben a vadalmafán meglátott egy almát. Hogyan lehetne leszedni? - morfondírozott Nyúl. Hiába ugrándozott, az almát nem tudta megszerezni. A szomszéd fán üldögélt Varjú.
- Hallod-e Varjú koma! - kiáltott Nyúl.
- Szakítsd le nekem az almát!
Varjú átrepült a vadalmafára, és letépte az almát, de kiesett a csőréből, le a földre.
Nyúl fel akarta kapni az almát, de az - Uramfia, mit látok? - szusszant egyet és szaladni kezdett.
Először megijedt Nyúl, de rájött mi történt. Az almafa alatt Sündisznócska összegömbölyödve aludt, hátára pottyant az alma. Sündisznócska megijedt, és futásnak eredt. Tüskéin vitte az almát.
Azonnal add vissza az almámat - kiabálta Nyúl. Én találtam rá! Odarepült hozzájuk Varjú.
- Fölösleges vitázni, ez az én almám, én téptem le a fáról.
Sehogy sem tudtak megegyezni, mindegyikük a magáét hajtotta. Verekedésig fajult a dolog. Varjú a csőrével Sündisznócska szájába csípett. Nyúl oldalba rúgta Varjút, kitépte a tollát. A nagy kiabálásra ért oda Medve. Rájuk bömbölt: - Mi történik itt?! Mi ez a nagy lárma, verekedés?!
Nyúl rögtön mondta, legyen ő a bíró, tegyen igazságot. Azé lesz az alma, akinek odaítéli. Elmesélték Medvének a dologot. Medve megkérdezte:
- Ki találta az almát?
- Én - felelte Nyúl.
- De ki tépte le a fáról?
- Bizony én - károgta Varjú.
- Jól van. Ki kapta el?
-Én! - kiáltotta Sündisznócska.
- Nos, mind a hármótoknak joga van az almára - ítélkezett Medve.
De csak egy almánk van! - kiáltotta egyszerre Süncsisznócska, Nyúl és Varjú.
- Osszátok el az almát egyforma darabokra, és mindeki vegye el a magáét.
Egyszerre kiabálták, hogy ez miért nem jutott előbb eszükbe?!
Sündisznócska felvette az almát, és négy egyforma részre vágta. Elsőt Nyúlnak adta: - Tessék, ez a tied, mert te láttad meg. Másodikat Varjúnak nyújtotta: - Ez a tiéd, mert te tépted le! A harmadikat magának osztotta, mert én kaptam el - mondta. Negyedik darabot pedig Medve mancsába nyomta: - Ez a tiéd! - Ugyan miért - ámuldozott Medve. Azért, mert te békítettél össze bennünket. Mindannyian megették a részüket az almából. Mindenki elégedett volt, mert Medve igazságosan döntött, senkit sem bántott meg.
|
|
|
|
|
|
